Hírlevél

 

 

Támogatóink:



Partnereink:


 


 


 

 

 

George Tabori (Tábori György): Mein Kampf (Harcom)
 
bohózat két részben
 
A Nemzeti Színház előadása


Helyszín: Nemzeti Színház, Gobbi Hilda Színpad

Időpont: 2010. december 2., 19 óra


135 perc, egy szünettel

Magyar nyelven, angol feliratozássa

 

gléria>>

 


Szereplők:

Sinkó László, Mátyássy Bence, Makranczi Zalán, Mészáros Piroska, Törőcsik Mari, László Attila, Földi Ádám, Gerlits Réka, Komlósi Zsuzsa

Fordította: Kurdi Imre

Díszlet-jelmez: Daróczi Sándor

Koreográfus: Gergye Krisztián

Dramaturg: Zöldi Gergely

Zenei munkatárs: Komlósi Zsuzsa

A rendező munkatársa: Tüű Zsófia

Rendező: Rába Roland

Egyszerű történet: egy könyvárus a főhőse, aki nem csak árulja a könyveket, hanem ír is egyet – vagy nem is ír? Csak szórakoztatja ezzel a többieket, akikkel összehozta a sors a Merschmeyer asszony mészárszéke alatti férfiszállón? Érkezik egy fiatal vidéki fiú, felvételizni akar az Akadémiára, hogy festőművész legyen. És érkeznek más archetípusok: az Isten, a Lány, a Halál; a jó is rossz és a rossz is jó – ahogy ez lenni szokott. A készülő könyv pedig egyre fontosabbá válik.

„A Mein Kampfot én teológiai farce-nak nevezem. Lényegében a szerelemről szól. Különböző síkokon. Az égi, az erotikus, a szexuális szerelemről. Ha az ember komolyan veszi a Szentírást – és én, ahogy öregszem, egyre inkább komolyan veszem –, akkor egészen világos, hogy mind a zsidó, mind a keresztény biblia azt tanítja, úgy szeressük ellenségünket, mint önmagunkat. A teológiai sík az, ahol a szélsőséges ellentétek a megbékélést, a szeretetet, a megbocsátást gyakorolják. A szenvedély mindig rejtélyes.” (George Tabori)

George Tabori sohasem volt magyar drámaíró, bár Tábori Györgyként látta meg a napvilágot 1914-ben Budapesten. Fiatalon költözött Berlinbe, ahonnan zsidó származása miatt Angliába, majd az Egyesült Államokba menekült a náci uralom idején. Az 1970-es évektől kezdődően visszatért a német nyelvterületre, és számos díjjal honorált dráma- és forgatókönyvírói tevékenységét kiegészítette a kísérleti színházcsinálással is 2007-ben bekövetkezett haláláig. Mein Kampf című darabja arra a Hitlerre koncentrál, aki alig azonos a náci rémmitológia hírhedett vezéralakjával. A lineáris, mégis sajátosan szabdalt dramaturgiával építkező történetben az ifjú Adolf érkezik Bécsbe festőkarrierjét elindítani, akit a tömegszálláson egy zsidó könyvkereskedő, Schlomo Herzl vesz pártfogásába. Kettejük kapcsolatában az írói megközelítés szerint a bölcs zsidó válik meghatározóvá: metafizikus gegek sorozatán át óvja-tanítja, és „irányítja” Hitlert a harca felé. A kultúrtörténeti és történelmi szellemességgel áthatott farce komoly pillanatoknak sincs híján; Tabori súlyos szimbólumrendszert mozgat hatalmas játékkedvvel a holocaust és a halál témakörében. Egyéni hangvételét éppen a kettő bravúros egymásba csúszásából nyeri, ahogyan a történelmi tények ismeretében baljós tartalmak egy clown-duó ártatlan játszadozásának tűnnek a darab történetének idejében. Tabori a „Great Love Story – Hitler and His Jew” cimkével aggatta fel darabját, s ezt a sajátos „ragaszkodást” Rába Roland képregényszerű formai megoldásokat felvonultató rendezése a szereposztás életkorainak ellenpontozásával erősíti meg. Két színészi generáció összekapcsolásával olyan gonoszkodásokkal is színezett, de eltéphetetlen ragaszkodást jelenít meg, mint egy unoka-nagyszülő kapcsolatban, valamint jelzi az Alföldi Róbert igazgató által megújított Nemzeti Színházi koncepcióját is: nem elvetni, hanem újra gondolni kell a hagyományt.

Rába Roland 1998-ban végzett a budapesti Színház- és Filmművészeti Egyetem színművész szakán. Szakmai gyakorlatát a Katona József Színházban töltötte, majd néhány év szabadúszás után 2002-től a Krétakör Színház színésze volt, egészen annak átalakulásáig. 2008-tól a Nemzeti Színház társulatának színész tagja. Színházi szerepei mellett folyamatosan játszik filmekben is; a Legjobb férfi Főszereplő díjával jutalmazták a Mediawave Fesztiválon és a Magyar Filmszemlén. Alakításaiban mindig felismerhető valami lázadó, ironikus és kihívóan dacos szembenállás a hagyományos és technikává rögzült színjátszással szemben, s ez a „felforgató” útkeresés úgy tűnik, hogy a rendezéseiben is folytatódik. Rendezőként tavaly debütált, szintén a Nemzetiben állította színre Mika Myllyaho kortárs finn szerző Pánik című alkotását, amelynek egyik szerepét is ő alakította. Eddigi két színpadra állított előadása egyaránt a posztmodern szövegekhez és a belső feszültségek intim színpadi világának megjelenítéséhez mutat vonzódást.

„Sorjáznak a viccek és a poénok, szóban, játékban és látványban - és viszonylag gyorsan létrejön az a bizonyos erős, mégis finom szövet, amely az előadás maga: revü és vásári komédia együtt.” (Csáki Judit, Magyar Narancs)

„Pesten a Mein Kampf nem robbanóanyag. A locska könyv olvasóközönsége feltehetőleg nem nézi meg. Rába Roland rendezése jóízű előadássá tette Tábori ingerlő darabját. A befejezés, a dolga végzett, kaján mosolyú Halál-asszony távozásával, mintha valamit feloldott volna a nézőkben. Mindenesetre megkönnyebbülten hagyjuk el a színházat. Nem ezt nevezik katarzisnak? Nem tudom, csak kérdem.” (Molnár Gál Péter, Népszabadság)