Hírlevél

 

 

Támogatóink:



Partnereink:


 


 


 

 

 

Háy János: Völgyhíd

A Kolibri Gyermek- és Ifjúsági Színház előadása

 

Helyszín: Kolibri Színház (Budapest, VI. Jókai tér 10.)

Időpont: 2010. december 3., 15 óra

70 perc, szünet nélkül

Magyar nyelven, angol feliratozássa

 

galéria>>



Szereplők:

Mészáros Tamás, Szanitter Dávid, Megyes Melinda, Bodnár Zoltán, Török Ági, Erdei Juli, Mult István, Németh Tibor, Tisza Bea, Szívós Károly, Kormos Gyula, Bornai Szilveszter.

Zenei vezető:
Bornai Szilveszter

Látvány: Bagossy Levente

Jelmez: Béres Móni

A rendező munkatársa: Hajsz Andrea

Rendező: Bagossy László.

 „Hétfő reggel negyed nyolckor egy veszprémi középiskola tizenhét éves diákja levetette magát a Viaduktról. A kiérkező mentősök még élve vitték be a kórház traumatológiai osztályára, ám olyan súlyos sérüléseket szenvedett, hogy az életét már nem tudták megmenteni" – a Napló-online internetes portál címoldalán 2010. április 12-én megjelent hírhez hasonlók szinte havonta jelennek meg. A Szent István völgyhíd Veszprém város jelképe, de az elmúlt évtizedekben az életüknek önként véget vetők egyik szimbólumává is vált. A Viaduktról leugrók között aggasztóan nagy a tizenévesek aránya.

„Háy János ezt a drámát részben bábokra írta. Szinte minden műfajt kipróbáltam már, operától operettig, kortárstól klasszikusig, de bábokkal még sosem dolgoztam. Igazi kihívásnak éreztem, hogy ezek nyelvén kommunikáljak kamaszokkal, akik számára ez a műfaj valami dedós dolog. Másrészt fontos ügynek tekintem a kortárs szerzők műveinek rendszeres színpadra juttatását.” (Bagossy László)

„Nem sokkal a tragédia után, 1997-ben egy filmhez írtam a prózát, ami később több címen is megjelent. Az volt az érzésem, az elbeszélésben sok mindent sikerült megfognom a tizenévesek világfájdalmából, a gyerek-felnőtt konfliktusból, a kortárs közösségben kialakuló domináns és alárendelt szerepeikből, az első barátság, az első szerelem sajátos örömeiből és kínjaiból. És mindazokból a kamaszkori indulatokból, érzelmekből, amik közrejátszhatnak abban, hogy valaki eljut az öngyilkosság gondolatáig. Mégis maradt bennem valami belső elégedetlenség: régóta meg akartam írni a Völgyhidat színdarab formájában is." (Háy János)

„Minthogy én is voltam tizenéves, nekem is vannak emlékeim ezekből a nehéz időkről - fogalmaz Bagossy. - Bár a darab elsősorban a kamaszokra és a felnőtté válás problémájára fókuszál, nem akartam pusztán korosztályos jelenségként bemutatni a történetet, hiszen felnőttek is megjelennek benne, és az ő igazságuk és igazságtalanságuk is fontos szempont. Háy is hangsúlyozza a mű ajánlásában, hogy nem csak gyerekekhez kíván beszélni." (Bagossy László)

A Völgyhíd élőszínház és bábszínház keveréktechnikájával megvalósított előadás. Az produkcióban Földre szállt angyalok kara múlt időben beszéli el, játssza újra azokat a dialógusokat, eseményeket, álomképeket, emlékeket, amikből kiderül, miért történhetett a végzetes ugrás. A gyerekszerepeket bábok, a felnőtteket színészek alakítják. A rendező a Háy János által elképzelthez képest továbbgondolta, erősítette a bábfigurák dominanciáját. Azt reméli, hogy a kamaszok számára, akiknek az önreflexióra való készségük még kevésbé kialakult, mint a felnőtteké, ebből a távolított perspektívából könnyebb lesz magukra ismerni, magukkal szembenézni. 
A Nyugat-Európában sikerrel játszott külföldi ifjúsági előadások bemutatása mellett a Kolibri régóta szeretett volna hazai szerzőktől, a magyar fiatalok problémáiról szóló darabokat színpadra állítani. A szeptemberben 12 ország 13 teátruma részvételével indult Platform 11+ uniós együttműködés – mely hangsúlyt fektet a nemzetek kulturális és társadalmi különbségeinek megismertetésére – pedig további magyar művek bemutatását támogatja az elkövetkező négy évben a Jókai téri színházban.

A Kolibri Színház 1992-ben az Állami Bábszínház kettéválásakor alternatív bábszínházként kezdte meg működését Budapest szívében, a pesti Broadway szélén. A színház három játszóhellyel rendelkezik, melyek arculata kis mértékben eltér egymástól: a Színház, a Fészek és a Pince különböző gyermek- és ifjúsági korosztályok számára kínál előadásokat. A repertoár zöme az 5-12 éveseknek szól, ám az utóbbi években mind több ifjúsági előadást játszanak, illetve a Kolibri az első magyarországi műhely, amely csecsemőszínházi előadásokat is létrehoz. A társulat jórészt bábszínészekből verbuválódott, de a repertoár már a kezdetekkor sem csak a bábra épített, s ma is sokféle műfaj látható a Kolbri Színházban: bábjátékot, élőszínházat, interaktív játékokat, monodrámát, mesemusicalt egyaránt láthat a közönség.

Bagossy László bölcsésztanulmányai elvégzése után 1995-ben szerzett színházi rendezői oklevelet a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Azóta szabadúszó rendezőként több magyarországi, osztrák és német színházban is dolgozott, munkái több díjat is kiérdemeltek. Színházi rendezései többnyire a letisztult, de kidolgozott és visszafogottságukban is erőteljes színpadi hatásokkal élő formanyelv és a világos, gazdag és friss gondolati tartalmak szintézisét valósítják meg. 

Háy János 1960-ban született, már bölcsészkari tanulmányai közben publikált: 1989-től jelentkezik versekkel, később regényekkel, kisprózákkal és legújabban drámákkal is. Műveinek tematikáját kezdetben vidéki származásának élményei határozták meg: munkái leggyakrabban a nagyvárosba felkerült vidéki ember problémáit, konfliktusait boncolgatják. Írói munkássága mellett képzőművészettel is foglalkozik: számtalan rajza és festménye jelent meg, könyveit maga illusztrálja, könyvborítóit maga készítit. Prózaíróként a Dzsigerdilen című török korban játszódó regénye hozta meg a szakmai és olvasói elismerést. Drámaíróként A Gézagyerek és a Herner Ferike faterja című darabja aratta a legnagyobb sikereket: mindkét művet számos nyelvre lefordították, és játsszák Magyarország határain kívül is.

„Kívül-belül szép előadás ez. A megtörtént eset, a veszprémi völgyhídról leugró, s röviddel azután halálát lelő fiatal fiú történetének bábszínházi feldolgozása csak első megközelítésre hat meglepő vállalkozásnak. (…) Ami hibátlan, az a színházi megvalósítás. Barokk gyászmuzsika kíséretében, egy sok részre szétszedhető, majd sokféleképp összeilleszthető, súlyos, faragott és aranyozott képkeret a fő látványelem. Ennek mozgatását fekete köpönyeges, sötét angyalok látják el, hátukon akkorka szárnyakkal, mint amiket templomi szobrokon láthatunk. A köpenyek alól és mögül időnként előbukkannak a szereplők, akiket részben élő színészek, részben kiválóan mozgatott, megrendítően szép bábok hoznak elénk. Író is, rendező is sokat tud az emberi fájdalomról, a görcsökről, a tagadásokról, s érvényes ismereteik vannak a mai világról, a depresszióról, a kötődésképtelenségről és a kapcsolati zsákutcákról. (…) Hézagos ballada épül így fel, szinte kecses, finom szerkezetben, épp elegendő információval a játék utáni beszélgetések elindításához. Dús és eredményes, nagyszerű évadot zár a Kolibri ezzel a bemutatóval.” (Gabnai Katalin, www.gyerekszinhaz.hu)

Fotó: Szlovák Judit