Üdvözöljuk/üdvözlünk honlapunkon

Ma, 2014. november 28-án elkezdődik a 12. Kortárs Drámafesztivál Budapest.
 
20 óra Jurányi Produkciós Közösségi Inkubátorház

Mikó Csaba: DIE VATERLOSEN (APÁTLANOK)
R.: Michael LIppold
Theater Regensburg
http://www.dramafestival.hu/program_2014/szinhazi_eloadasok/apatlanok
Az előadás után közönségtalálkozó!!!

23 óra Auróra - KDF Fesztiválklub
Nyitóbuli

HARMADIK FIGYELMEZTETÉS koncert

mai fesztiválleves:
kakukkfüves zöldségragu leves füstölt sajtos galuskával
mai fesztiválsüti:
sütőtökös narancsos kalács sütőtöklekvárral
mai krémek: 
citromos zöldborsó; rozmaringos chilis sütőtök; korianderes cékla; répa-curry; avokádó (pirítóssal)

Gyertek, gyertek, gyertek...

 


Mi a pálya, magyar dráma?

Beszélgetés-sorozat a kortárs dráMAírás helyzetéről

Gyakran hallani, hogy milyen nehéz helyzetben van a kortárs magyar dráma, kevés a bemutató, kevés lehetőség van a bemutatkozásra. Ám ha közelebbről megvizsgáljuk, az derül ki, hogy épp az ellenkezője igaz. Sok tehetség bukkan föl, akik be is mutatkozhatnak, akár kőszínházakban, akár a „független” szférában. Dramaturgok, befutott drámaírók segítik őket, több fórumot teremtve, akár intézményesített keretek közt is. De tanítható-e a drámaírás? És mire való a dramaturg-képzés? Létező műnem-e manapság még a dráma? Mi a szöveg szerepe ma egy színházi előadásban? És hogyan képzik a drámaírókat a marosvásárhelyi művészeti egyetemen?


Francesca Woodman, az Untitled című vendégelőadás ihletője

Francesca Woodman amerikai fotóművész, aki fekete-fehér konceptuális fotográfiáriól híres, melyeken ő maga jelenik meg. A test részekre tagoltságát örökítette meg szokatlan pózokban és gesztusokban. A tér és különböző tárgyak viszonylatába helyezte az elkapott mozdulatokat. Az 1970-es évek egyik olyan női művészének tekinthető, aki saját testét használta fel a vizuális kifejezésben. Woodman filmezéssel is kísérletezett. Fennmaradtak fekete-fehér rövidfilmjei, melyekben szintén ő látható. Munkájának védjegyévé vált a szürreális kompozíció, melyen (a hosszú exponálás miatt) egy elmosódott figuraként jelenik meg.


Ne hagyjátok ki ezeket a külföldi előadásokat, amelyek csak most a fesztiválon láthatók

 

A KORTÁRS DRÁMAFESZTIVÁL 2014 NEMZETKÖZI PROGRAMJA

12. alkalommal kerül megrendezésre a Kortárs Drámafesztivál, 1997 óta ugyanazon dolgozunk: évente egyszer szeretnénk az új magyar drámákat és a legfrissebb, leginspirálóbb színházi törekvéseket összegyűjteni és együtt bemutatni a közönségnek, ezáltal párbeszédet kezdeményezni az alkotók, a nézők, az előadások között.

 

Külföldi vendégjátékok (részben magyar érintettséggel)

Fontosnak tartjuk, hogy a magyar közönség, a magyar színházi szakma számára is minden évben újdonságokat kínáljunk, olyan előadásokat, amelyeket nem, vagy csak ritkán láthatnak Budapesten. Bár évről évre csökken az a keret, amiből külföldi előadásokat tudunk meghívni, vagyis azt a gazdag nemzetközi programot már nem tudjuk biztosítani, ami régebben volt, mégis megpróbálunk olyan előadásokat kiválasztani, amelyek beleillenek a fesztivál arculatába, azt a friss erőt és lendületet hordozzák, amit a magyar szemleprogram előadásai, és különösen izgalmasak lehetnek a hazai közönség számára.


Ajánlók a magyar szemleprogram színházi előadásaihoz

Fesztiválunk eredeti célkitűzéséhez híven idén is (külföldi előadások, konferencia, workshop, felolvasószínház, kerekasztal-beszélgetés, koncertek mellett) a legfrissebb és leginspirálóbb színházi előadásokat, projekteket mutatja be, amelyeket több mint száz, az elmúlt évadban és az idei évad elején bemutatott, hazai és határontúli előadás közül választott ki egy héttagú zsűri. 

Kulcsár Viktória (produkciós vezető), Lőkös Ildikó (dramaturg), Németh Ákos (drámaíró), Szűcs Katalin Ágnes (kritikus), Ugrai István (produkciós vezető), Urbán Balázs (kritikus), Varga Anikó (kritikus) választása azért épp ezekre az előadásokra esett, mert ezek formai-tartalmi progresszivitást, vitaképességet, a valóságra adott reflexiót magában hordozó előadások, vagyis kérdések feltételére késztetik a közönséget. Ezek az előadások a reményt hordozzák magukban, a fejlődésbe és a jövőbe vetett hitet. 

Lehet-e szebb mottója egy olyan, több mint egy évtizedes múltra visszatekintő, mára nemzetközileg is elismert színházi fesztiválnak, amely a kortársban is a progresszivitást keresi, amely töretlenül hisz abban, hogy vannak olyan színházi műhelyek, vannak olyan alkotók, akik a jelen valóságáról akarnak szólni, akik merik nem csak a szépet és jót bemutatni, akik történeteikkel reagálnak az őket körülvevő társadalmi és közéleti kontextusra, akik használják a korszerű színházi eszközöket, akik kommunikációra késztetnek. Olyan előadások ezek, amik úgy magyarok, hogy közben univerzálisat fogalmaznak meg, vagyis amiket érdemes külföldi színházi szakembereknek is bemutatni. 

Melyek ezek az előadások és miért éppen ezeket választotta ki a zsűri?