TÁP Színház
Kurátorok
-ősbemutató-
Tűztaktér, 2008. november 26.(szerda), 22:00
(120 perc, szünet nélkül. Magyra nyelven, angol szinopszissal!)

Szereplők:
...és még sokan mások...
bocs annak aki nincs rajta, attól, aki rajta van, de nem lesz, és attól, akit rosszul írtunk (sic)

Írók:
Filó Vera
Galambos Péter
Gazdag Péter

Háy János
Kárpáti Péter
Kukorelly Endre
Maros András
Molnár Gál Péter
Mohácsi István
Schilling Árpád/Gáspár Máté
Tasnádi István
Takátsy Péter
Tóth Krisztina
Vinnai András
...

Rendezők:
Anger Zsolt
Ascher Tamás
Bodó Viktor
Keszég László
Mundruczó Kornél
Pelsőczy Réka
Schilling Árpád/Gáspár Máté
Török Ferenc
Vajdai Vilmos
...

bocs annak aki nincs rajta, attól, aki rajta van, de nem lesz, és attól, akit rosszul írtunk (sic)

Dramaturg: Sebők Bori
Főrendező: Vajdai Vilmos
 
 

Fotó: Lehotka Judit Zolka Fotó: Lehotka Judit Zolka Fotó: Lehotka Judit Zolka Fotó: Lehotka Judit Zolka

Fotó: Lehotka Judit Zolka

Vajdai Vilmos színész, rendező 1986-ban végzett a Színművészeti Főiskolán, és a Katona társulatához szerződött. A színészet mellett zenével és képzőművészettel is foglalkozik. A TÁP Színház alapítója és vezetője.

„A TÁP Színház társulatát a rossz színház iránti szenvedélyes elkötelezettség tartja össze. Túl sok jó színház van a világon. Túl sok jó színész, túl sok jó rendező. Túl sok jó darab, túl sok jó előadás. Ki nem unja már a remek világítást, díszletet, jelmezeket? Kit nem altatnak el a zseniális kísérőzenék? A rossz színház ritka kincs, egyre ritkább. Megismételhetetlen. Meg kell becsülnünk ezt a kincset. Ápolnunk, TÁPlálnunk kell a rossz színház ősi hagyományát, meg kell őriznünk a következő generációk számára. Célunk, hogy a lehető legtöbb rossz, amatőr, dilettáns, gagyi, penetránsan kellemetlen színházi előadást hozzunk létre minden szezonban.” (részlet a TÁP Rossz színház manifesztumából)

„A tizenöt éves múltra visszatekintő, Vajdai Vilmos és Szabó Győző alapította „társulat” első előadásait még a Tilos az Á-ban (innen a TÁP rövidítés is: Tilos az Á Performance) hozta létre. A nyitottságra, a formai kísérletezésre felesküdött csapat, az összművészetiségben gondolkodó, színházi, irodalmi, képzőművészeti, zenei eszközöket és az ezek sokszínű közvetítését elősegítő, modern technikát egyaránt felhasználó formáció […] produkciói általában egy alkalomra szólnak, csak ott és csak akkor megszülető bemutatóknak, pontosabban performance-oknak tekinthetők. Ha ezek közül esetleg valamelyik újra színre kerül, akkor sem reprezentációról van szó, hiszen a játszók névsora – attól függően, hogy ki ér rá, illetve kinek van kedve szerepelni – folyamatosan változik.” (Darvasi Ferenc, Criticai Lapok)

Története során először ad helyet premier-előadásnak a Kortárs Drámafesztivál: a TÁP Színház Kurátorok című vadonatúj projektje a Tűzraktér több helyiségében szimultán zajlik. Az előadás nem csak a TÁP különleges alapállása miatt tarthat igényt különös figyelemre, hanem azért is, mert „talált térben”, nem eredendően színházi közegben kap helyet.

„Ami kezdetektől fix, hogy Vajdai rendezi a Vinnaiét. Naná, hogy ő választ először. Vinnai nem rendez? Á, inkább csak játszik. Ascheré a Kárpáti és Emma, az is le van tutizva. Bodó pedig a kurátorok szerelmi életével foglalatoskodik. A kúrátorokéval? Megbeszéltük, hogy ezt a poént egynél többször… Akkor most elsütöttük? El hát. Na, ne! Véletlen volt. Nem lehetne inkább az előadásban? Nem. Naaaa. Na jó. De akkor itt nincs. Jó. Érző Szív 2859 – jelenet három jelenetben. Na ezt meg ki a… Ki- ki? Hát a Mohácsi. Süsüék is csinálnak valamit, ugye? Nagyon készülnek a Mátéval, de hogy melyikük írja, és ki rendezi? Tóth Krisztina? Pelsőczy Réka. Maros? Török. A Takátsy színész, nem? Igen, de most írt, van benne István király (külön Ákosnak) és arkangyalok, meg mindenféle szentek, ja és az Átlagember. Akárki? Nem, Keszég. A Filó Vera Kurátorartúrjával mi a helyzet? Anger. Angel? Mennyországban kuratórium – szép lesz. A Galamboséhoz viszont még rendező se kell, mégis meg kell rendezni. Ezt add össze. Hm? És keresztapa? Igen, ő is. Plusz még megkötözött kurátorok és időutazók – látták a pelenkát. Na és a Sámson és Psziché-Delillát? Biztos azt is. Jó csaj? Hülye vagy? Ne húzd fel magad, kicsim. Mi van?! Fin-gik a csi-kó.”

„Ordításuk figyelemre méltó energiákból és indulatokból fakad. Shakespeare-rel mondanám: Ordíjjon még egyszer! Sőt többször is. Ordításuknál erősebben érdekel azonban csöndjük. Az irodalomtól, mesétől, szereptől megfosztott színház még mindig színház, de olyan színház, ahol a személyiség ereje tartja össze a figyelmet. A játszók emberi súlya, mozgósító képessége gondolataiknak-tapasztalataiknak, egyedi érdekességüktől lesz érdekes az este.” (Molnár Gál Péter, színház.hu)

„Most ünnepelni fogunk – közli egy adott pillanatban Vajdai; az ünnepre jó előre beidomította közönségét. Közös ünnepelnivalónk, hogy a színházaktól elvontak kétmilliárd forintot, jelenti be a nagyszerű hírt a konferanszié, a színészek pedig hurrázásban törnek ki, majd felcsattan a jelszó, hogy „Vonjanak el hármat!”, végül valakinek eszébe jut az „Adjunk mi!”, és nagy boldogság van, színpadon, nézőtéren, hiszen hurrá!, bezárhatnak a színházak, és ezen lehet nagyot nevetni. Minthogy a nevetés a túlélés egyetlen formája.” (Tompa Andrea, Színház)


Az előadás időpontja: 2008. november 26. (szerda), 22 óra
Helyszíne: Tűzraktér, VI. ker. Hegedű u. 3.
Jegyek: TÁP Színház [+36 (20) 971 4309]
 

További információ: www.tapszinhaz.hu

TÁP Színház