Pintér Béla és Társulata:
Párhuzamos óra
Szkéné Színház, 2009. november 24. 20 óra
80 perc, szünet nélkül, magyar nyelven, angol feliratozással
Jegyvásárlás: +36 30 338 3987 és jegy@pbest.hu
Szereplők:
Thuróczy Szabolcs, Roszik Hella, Friedenthal Zoltán, Enyedi Éva, Pintér Béla, Szamosi Zsófia, Quitt László
Zenészek: Kéménczy Antal, Veér Bertalan, Nyíri László, Bese Botond, Lajos Péter
Jelmez: Benedek Mari
A jelmeztervező munkatársa: Kiss Júlia
Tér: Tamás Gábor
Bábu, Maszk: Juristovszky Sosa
Fény: Vida Zoltán
Hang: Rembeczki János
A rendező munkatársai: Bottka Edit, Hajdú Rozi, Pass Andrea
Zene: Kéménczy Antal
Írta és rendezte: Pintér Béla
A Pintér Béla és Társulata 1998-ban alakult. A legtöbb magyar alternatív társulattal ellentétben állandó játszóhellyel rendelkezik: működésének tizenegy éve során bemutatóit egy kivételével a budapesti Műegyetem színpadán, a Szkéné Színház arénaszerű terében tartotta. A Pintér Béla köré csoportosuló alkotók – professzionális és nem-professzionális színészek – célja, hogy a társadalom és saját személyük kritikus-ironikus megfigyelései alapján kortárs színpadi műveket hozzanak létre. Pintér íróként és rendezőként egyaránt jegyzi az előadásokat, melyek majdnem minden esetben önéletrajzi ihletettségűek.
A valóság és az álom, az autentikus és a giccs elegyéből, valamint a magyar népi kultúra egyes elemeiből épül fel az a szürreális világ, mely a társulat darabjait és előadásait jellemzi. Sikereiknek köszönhetően a társulatot ma az egyik legjelentősebb és leginvenciózusabb színházi alkotóműhelyként tartják számon Magyarországon, de a Pintér Béla és Társulata Európában és a tengerentúlon is gyakori vendég: előadásaik számos külföldi díjat is kaptak, többek között Torunban, Berlinben, Rijekában és Szarajevóban. Legújabb produkciójuk címe: Párhuzamos óra.
„Pintéréknél sohasem a sztori érdekes, mert az általában ideáltipikusan neoprimitív, ami tökéletesen megfelel a jelen realitásainak és kívánalmainak. A dialógusok dettó. Pintérék a rendszerváltás folytatólagos szappanoperáját írják, halálosan komolyan másolják le a gagyi Magyarországot, ettől olyan szeretetre méltóan röhejes, amit játszanak. Nem mindig jók, de mindig hitelesek. (…)Valójában alpári hétköznapjainkat – az időjárás-jelentést és a 4-es, 6-os villamost – szakralizáljuk, a handabandából csinálunk vallást, ideológiát és kultuszt. Mögötte pedig ott a kenetteljességbe bújtatott meztelen érdek. Ez pontos és találó. Ahogy az előadás is.” (Koltai Tamás, Élet és irodalom)
„Ötven év múltán a mai korunkra kíváncsi ember Pintér darabjaiból fogalmat alkothat. Összerakhatja magának a szavatosságát vesztett társadalom életét alulnézetből. Sosem alagsori realizmussal, hanem reális képzeletbeli világot mutat Pintérék színpada.” (Molnár Gál Péter, Népszabadság)
„Mert ugye, van az a világ, ami van, van az a világ, ami nincs, és a kettő között létezik egy harmadik: a lehetőség szerint létező. Egy világ, amelyik lehet. Akár a mi ismert világunkkal párhuzamosan létező valóság, ahol ugyanúgy 2009, október elsejét írnak mint mi, de nem a Párducisten földre szállásától számítják az időt, hanem valamiféle Emberisten születésétől. Ugyanúgy a Máglya folyó két partján élnek mint mi, de nekik sokkal több hídjuk van mint nekünk, és a folyót sem Máglyának, hanem mondjuk Dunnának nevezik.”
