Hírlevél

 

 

Támogatóink:



Partnereink:


 


 


 

 

 

Pintér Béla: Szutyok

Pintér Béla és Társulata előadása


Helyszín: Szkéné Színház

Időpont: 2010. november 30., 22 óra

110 perc, szünet nélkül

Magyar nyelven, angol feliratozással

 

galéria>>



Szereplők:

Szamosi Zsófi, Szalontay Tünde, Enyedi Éva, Friedenthal Zoltán, Thuróczy Szabolcs, Quitt László, Szakonyi Györk, Roszik Hella, Pintér Béla

Zene: Kerényi Róbert

Jelmez: Benedek Mari

A jelmeztervező munkatársa: Kiss Júlia

Tér: Tamás Gábor

Bábu, maszk: Juristovszky Sosa

Fény: Vida Zoltán

A rendező munkatársa: Hajdú Rozália

Rendezte: Pintér Béla

Készült a Nemzetközi Színházi Inzézet Theater der Welt 2010 Mülheim an der Ruhr und Essen fesztiváljának keretében, a Theater an der Ruhr und Schauspiel Essen szervezésében, a RUHR 2010 Európa Kulturális Fővárosa együttműködésével.

Akit kevésbé szeretnek, soha sem tudja pontosan, miért is szeretik őt „kevésbé”. A világ igazságtalanságát okolja, vagy az emberek érzéketlenségét, holott valójában érzelmi intelligenciájának fejletlensége; önzése és beszűkültsége miatt kerüli őt mindenki. Mert bizony kerülik. Nem szívesen állnak vele szóba. Nem szeretve lenni, pokoli kín. Tekintete összeszűkül, fogát összeszorítja, keze ökölbe szorul. Ilyenkor a legveszélyesebb. Ő, akit kevésbé szeretnek.

A Pintér Béla és Társulata 1998-ban alakult. Tizenhárom előadásuk mindegyike ősbemutató, ezek közül egyet a Nemzeti Színházban, tizenkettőt a Szkéné Színházban tartottak. A társulat krédója szerint az alkotók célja, hogy a társadalom és saját személyük kritikus-ironikus megfigyelései alapján – a szó egészséges értelmében vett – nemzeti ihletettségű, kortárs színpadi műveket hozzanak létre. A valóság és az álom, az autentikus és a giccs elegyéből, valamint a magyar népi kultúra egyes elemeiből épül fel az a szürreális világ, mely összes korábbi darabjukat jellemzi. Sikereiknek köszönhetően a társulatot ma az egyik legjelentősebb és leginvenciózusabb színházi alkotóműhelyként tartják számon. A társulat művészi működésének az író, rendező, színész Pintér Béla szab fazont.

„Pintér Csővára [a Szutyok című előadás színhelye] kondenzált Magyarország. Félig sikerültek élik elégedetlen életüket. Pótszerekkel töltekeznek. Kevesebb alkohollal, irodalmi színpaddal, drámaírással kábítják magukat. A szeretetlenség, vagy a szeretni ügyetlenség keltette kínokat takarják jóindulatukkal, ami alól hamarosan előkopik mohóságuk, minden becstelenségre elszántságuk. Csámpás realizmus tárja föl a szociológiailag igaz, drámailag hiteles, a népszínművel kevert bohóctréfák köznapi melodrámákba fulladó összetettségét.” (Molnár Gál Péter, Népszabadság)

„Pintéréknél sohasem a sztori érdekes, mert az általában ideáltipikusan neoprimitív, ami tökéletesen megfelel a jelen realitásainak és kívánalmainak. A dialógusok dettó. Pintérék a rendszerváltás folytatólagos szappanoperáját írják, halálosan komolyan másolják le a gagyi Magyarországot, ettől olyan szeretetre méltóan röhejes, amit játszanak. Nem mindig jók, de mindig hitelesek. (...) Valójában alpári hétköznapjainkat – az időjárás-jelentést és a 4-es, 6-os villamost – szakralizáljuk, a handabandából csinálunk vallást, ideológiát és kultuszt. Mögötte pedig ott a kenetteljességbe bújtatott meztelen érdek. Ez pontos és találó. Ahogy az előadás is." (Koltai Tamás, Élet és Irodalom)

„Pintér Bélának és társulatának régóta jól begyakorolt és kikísérletezett formanyelv-formavilág áll rendelkezésére a színházcsináláshoz; ugyanazokat a stíluselemeket variálja az író-rendező több-kevesebb sikerrel újra meg újra, darabról darabra, előadásról előadásra. Melyek is ezek? A rítus, valamely kultikus közösség (vallás, szekta, szubkultúra, érdekcsoport) rituális nyelve; a zenei folklór különféle rendű és rangú alakváltozatai; a csoportos táncok dramaturgiája; a popkultúra, a világzene, az igényes népzene motívumainak felhasználása a zenei dramaturgia erejének kiaknázásával stb. Mindezen hatáselemek együttese az intenzív színészi csapatmunkával s néhány ügyesen komponált színészi szólóval a legjobb darabokban kétségkívül intenzív szellemi élményt kínál. Nem kétséges: Pintérék a valóság intenzív faggatását, feltárását, megragadását végzik a színészi csoportterápia eszközeivel.” (Kovács Dezső, Revizor)