Szabadkai Népszínház:
A Gézagyerek
Új Színház, Stúdió, 2009. november 26. 19 óra
150 perc, egy szünettel, magyar nyelven, angol szinkrontolmácsolással
Jegyvásárlás: 351 1405, 321 4889, 269 6024, 351 1406, szervezes@ujszinhaz.hu
Szereplők:
Pálfi Ervin, Vicei Natália, Csernik Árpád, Mess Attila, Kovács Frigyes, Szőke Attila, Szilágyi Nándor, Pesitz Mónika, G. Erdélyi Hermina, Ralbovszki Csaba, Körmöci Petronella
Díszlet: Sárkány Sándor m.v.
Jelmez: Kreszánkó Viktória
Zeneszerző: Kucsera Géza
Írta: Háy János
Rendezte: Bérczes László m.v.
„Háy világrendjében egy látszólagos hierarchia működik: alul a kutyák, akiket még a hülyegyerek, Géza is baszogathat, aztán Géza, majd Vizike, aki ugyan kivert kutya, de mégsem hibás, mégiscsak a világ része, és jön a Szomszéd és Krekács és fölöttük a kőfejtő rabjai, Herda és Banda és így tovább, egészen a kőfejtő tulajdonosáig, a titokzatos „németig”, és onnan már talán nincs is tovább… Hacsak nem az Isten. Hacsak az nem. És amit mi magunk nem kérdezünk meg, megkérdeztetjük Gézával: vajon mit szól az Isten ehhez a kibillent világhoz? És ha egyáltalán létezik, és látja a hibákat, vajon kijavítja-e azokat? És Gézával együtt várjuk a választ.” (Bérczes László)
Háy János A Gézagyerek című darabja az egyik legfontosabb kortárs magyar dráma, melyet húsz nyelvre fordítottak le, és számos országban sikerrel játsszák. A posztszocialista ember elidegenedettségével és énközpontúságával vet számot egy autisztikus férfi nézőpontján keresztül: a szerző úgy mutat be egy apró, egyéni sorstragédiát, hogy közben Közép-Európa kis falvainak világáról is hiteles képet fest.
Az előadás rendezője, Bérczes László – a budapesti Bárka Színház rendezője, dramaturgja, a Bárka Nemzetközi Színházi fesztivál vezetője – a Szabadkai Népszínházban, a Szerbiában élő magyar kisebbség egyik legjelentősebb színházi alkotóműhelyében egy különleges, arénaszerű térben a szöveget empatikusan követő, kiváló alakításokban bővelkedő előadást hozott létre a szövegből. A produkció arra a paradoxonra mutat rá, hogy az életben igazán fontos kérdéseket csupán az értelmi fogyatékos főszereplő látja tisztán, miközben a többi szereplőt saját, számára normálisnak tűnő, mégis abszurd világa köti le.
Bérczes 2005-ben Háy másik darabját rendezte (A Pityu bácsi fia), mely nagy sikerrel szerepelt többek között a toruni fesztiválon. A szabadkai A Gézagyerek a Pécsi Országos Színházi Találkozón két, a Magyar Színházak XXI. Kisvárdai Fesztiválján négy díjat kapott, valamint elnyerte a Magyar Stúdiószínházi Fesztivál fődíját.
„A történet egyszerre valós és transzcendens. S ettől a kettősségtől kap a szöveg erős, meghatározó bölcseleti töltetet. Ami egyszersmind drámává is teszi abban az értelemben, hogy a dráma nem a cselekményben rejlik, hanem abban az emberi lelki történésben, amely az autista Gézagyerekben lejátszódik, s amihez a cselekményt kitevő események csupán keretet adnak. Ennek a belső történésnek a lényege, hogy a „hibás” félárva gyereket a felnőttek megpróbálják maguk közé venni, emelni, asszimilálni, de a nagybuzgó segítség visszájára fordul. Géza visszariad attól a világtól, ahová vágyott, ahová beépült, s ahol jól is érezte magát, ismét magába zárkózik, most már végérvényesen, gyógyíthatatlanul. (…) És a szabadkai előadás ezt fejezi ki hihetetlen pontosan, döbbenetesen, mindenekelőtt a főszereplő Pálfi Ervinnek köszönve. Az autista Gézagyerek az elveszettség kóresete, aki a legreálisabb körülmények között kénytelen élni, holott lényegében semmi köze sincs a valósághoz. Pálfi Ervin ezt „játssza el". Azért használom az idézőjelet, mert az ő Gézagyerekjére ez a kettősség jellemző, anélkül, hogy egy pillanatig is éreznénk a színészt, aki alakot formál. Pálfi „a” Gézagyerek.” (Gerold László, Ellenfény)
