Lorenzaccio
a Maladype Színház, a Thália Színház és a Budapesti Őszi Fesztivál közös produkciója
Thália Színház, Új Stúdió, 2009. november 26. 19 óra 30
100 perc, szünet nélkül, magyar nyelven, angol nyelvű feliratozással
Jegyvásárlás: +36 1 311 0635 és szervezes@thalia.hu
Szereplők:
Orosz Ákos, Tompa Ádám, Lendváczky Zoltán, Páll Zsolt, Fátyol Kamilla
Díszlet: Ambrus Mária
Jelmez: Benedek Mari
Asszisztens: Mátrai Mirella
Fordító, dramaturg: Ungár Júlia
Írta: Alfred de Musset
Rendezte: Zsótér Sándor
Alfred de Musset poétikus szépségű és megdöbbentően modern szemléletű, 1834-es drámája, „a romantika Hamletje” ritkán kerül színre Magyarországon. Ez persze azzal is magyarázható, hogy az eredeti darab hatvan színváltást és négyszáz szereplőt alkalmaz. Zsótér Sándor ezúttal a Maladype társulat öt színészével mutatja be a darabot. ,,Minden ismerős, ami bizonytalan és zavaros” – írja Zsótér. „Nincsen olyan, hogy egyszer kötök kompromisszumot. Nincs olyan, hogy egy kis kompromisszumot megkötök, hogy aztán majd nagy kompromisszum nélkül cselekedjek. Az rásül az emberre. Ma is zavaros minden. És egy fiatalembernek elég nehéz. Vagy belevész a mocsokságba, vagy elvész. Ennek a roppant fiatal társulatnak is érdemes foglalkoznia ezekkel a problémákkal. Mik egy fiatalember lehetőségei egy ilyen mocsárban?”
A 2002-ben alakult, állandó társulattal és alkotótársakkal működő Maladype Színház ún. független színház, melynek társulata kizárólag pályázati forrásokból tartja fenn magát. „Függetlensége” azonban nemcsak szervezeti formájának, hanem szellemiségének és színházról alkotott elképzeléseinek is lényege. Ennek köszönhető, hogy a Maladype az elmúlt évek során önmagát mindig újrafogalmazni képes társulat maradt, amely új kontextusokba helyezkedve új felismerésekre tett szert, és amely a mindenkori változást a színházcsinálás természetes folyamatának tekinti. Tudatosan keresi a színházi és a nem színházi terek adta váratlan lehetőségeket, a szabálytalan színészi megoldásokat és azokat a közvetlen nézői reakciókat, melyek mentesek a hagyományos színházi elvárásoktól és klasszikus viselkedésformáktól.
A Maldypéra jellemző sajátos színházi nyelv és gondolkodás legfőképpen a koncentrált műhelymunkára, az intenzív színészi együttlétre és a közönséggel való folyamatos kommunikációra épít. Ezért fontosnak tartja a színészek elemző és szintetizáló képességének fejlesztését, kifejezésmódjuk mindennapi hangvételét és a rögtönzéseken alapuló színészi játék kreatív részének folytonos kondicionálását, mely azonnal és élénken reagál a nézőkkel közös térben keletkező történésekre is.
„Igen, valahol itt (és így!) kell keresni a színház feladatát, patetikusabban mindazt, amit Arisztotelész a félelem és a részvét felkeltéseként és ezen érzelmektől való megszabadításként határozott meg: Zsótér most is újraolvas egy színházi szöveget, aztán felmutatja, hogyan érti ő és ha hajlandó vagyok követni gondolatmenetét, elemzését, odafigyelek és megértem a megjelenített értelmezést, olyan új jelentésrétegeket bont ki belőle számomra, hogy az előadás után valóban másként látom nemcsak az adott művet, de talán a világot is.” (Karsai György, kultúra.hu)
„A Zsótér-előadások evidenciája, hogy az egzotikus rekvizitumok jelentésessé válva forrnak össze és egészülnek ki az elhangzó szöveggel meg a színészek játékával, de ennyi humoros, ironikus mozzanatot egyik általam megnézett rendezésében sem láttam. Amit Ungár Júlia fordító és dramaturg nem rostált ki a jócskán lecsupaszított, több szereplőt is elhagyó szövegből, az a látványban minduntalan humoros allúziókkal gazdagodik.” (Sz. Deme László, www.szinhaz.net)
| Zsótér Sándor 1961-ben született Budapesten. Rendező, dramaturg, számos magyar filmben játszott fontos szerepet. A budapesti Színház- és Filmművészeti Egyetemen végezte tanulmányait. 1983-ban kapott diplomát. Zalaegerszegre szerződött dramaturgnak. 85-ben Szolnokra, |
|
