Maladype Színház és Thália Színház:
Tojáséj
Thália Színház, Új Stúdió, 2009. november 27. 18:30
80 perc, szünet nélkül, szöveg nélkül
Jegyvásárlás: +36 1 311 0635 és szervezes@thalia.hu
Szereplők:
Fátyol Hermina, Fátyol Kamilla, Lendváczky Zoltán Orosz Ákos, Páll Zsolt, Simkó Katalin, Tompa Ádám
Díszlet: Katus György
Jelmez: Breckl János
Zene: Maurice Ravel
Zenei munkatárs: Sáry Bánk
Asszisztens: Mátrai Mirella
Rendezte: Balázs Zoltán
„Balázs Zoltánt rendkívül eredetien gondolkodó és dolgozó színházi embernek tudom, eddigi munkái szerves összefüggésben vannak egymással. Logikusan kapcsolódnak egymáshoz. Rendezései megújuló erőfeszítések a színházi-színészi előrevivő reformjaiban. Balázs színháza a szöveg lapos reprodukciója helyett többszólamú színházzal kísérletezik. Olyan idegen színházi kultúrák eszköztárát kísérli meg átültetni a magyar színházi ugarba, amelyekben az ének, a zene, a mozgás elemek, a pantomim, a cirkuszi bravúrok, az artistaeszközök, az ekvilibrisztika egyidejűleg vannak jelen az intenzív színészi munkával. A lusta epigonizmust felváltja a gazdag képzelet színháza. Balázs próbálkozásai és találatai új színházat kínálnak. Elszakadást az utónaturalista színjátszástól. Rendezései elszántan harcolnak a hagyományos közhelyek ellen. Szakrális játékokat szervez színpadra. Ionesco: Jacques vagy a behódolás, Ghelderode: Bolondok iskolája, Weöres: Theomachia, Genet: Négerek, Hölderlin: Empedoklész, Wyspianski: Akropolisz, Osztrovszkij: Vihar, Sullivan: A Mikádó, Büchner: Leonce és Léna, Goethe: Faust, Tojáséj vagy Marschner operája, A vámpír a celebrált játék és a színjátszás ősi rétegeiben, a bábjátékban találja meg művészi otthonát. Az átjárhatóság bábok és eleven emberek, felcserélhetőségük nem ízlés irányította művészi szeszély. Emberei bábszerűen viselkednek. Bábjai antropomorfak.” (Molnár Gál Péter, Mozgó Világ)
A Maladype Színház Balázs Zoltán rendező-művészeti vezető irányításával létrehozott előadásai, melyek kitartóan vizsgálják a színház különleges minőségeit, komoly szakmai visszhangot kiváltó, új színházi nyelvvel kísérletező produkciók, melyeket a szakma és a közönség jelentős díjakkal honorált, és amelyek a Maladype társulatát a hazai színházi élet egyik legizgalmasabb és legszínvonalasabb független formációjává tették.
„A leírás nehézkes nyelve csak jelezni tudja, hogy a helykeresés, helyváltoztatás, helyfoglalás miféle sürgése hatja át több „fejezetben” is a székről székre ülő, igyekvő, huppanó sereglet fáradhatatlan buzgalmát, s hogy a székekkel űzött sokféle játék miként hozza össze, rebbenti szét, fordítja szembe, szervezi szövetségbe, pendíti testrímként a nyolc színészt a zene ritmusára. (…) A színészközösség bizonyára mégsem tiltakozik: ugyanúgy belefeledkezik saját erőpróbájába, mint a közönség a látnivalóba.” (Tarján Tamás, kultúra.hu)
„Mintha haláltánc volna, pedig az élettánc. Az életöröm ünnepelése. Hetven percig tiszteletet érdemlő állóképességgel, hatalmas belső összpontosítással végzik az előadók. A különleges mozdulati nyelven beszélő művet rendezte, koreografálta, kicsikarta a nyolc színészből: Balázs Zoltán.” (Molnár Gál Péter, Népszabadság)
