Hírlevél

 

 

Támogatóink:



Partnereink:


 


 


 

 

David Peimer (USA/CZ)

Forradalom utáni dél-afrikai és cseh színház: kreatív összevetés

A kialkudott forradalom Dél-Afrikában (1990-1994) egyedivé teszi a dél-afrikai példát, afrikai és globális kontextusban egyaránt. Ennek a jelenségnek a körüljárása alkalmat ad számos különleges színházi irányzat bemutatására amelyek az apartheid után felvetődő kérdéseket járják körül, mint a kulturális különbségek mélységei, vagy az identitás problémája. Ebben az előadásban, ezen két témakör kulcskérdéseit igyekszem körüljárni, ebben a dél-afrikai szemszögből nézve, történelmi pillanatban. (A kontextus kedvéért röviden beszélek színházi és politikai háttérismeretekről is.)

A bársonyos forradalom Csehországban szintén számos színházi irányzatot ihletett meg, ezek közül néhány hasonlít a dél-afrikai trendekhez, mások kevésbé. Most a két ország trendjeinek kreatív összehasonlítását szeretném megkísérelni.

Georg Büchner, a francia forradalom eszméitől megcsömörlötten a következőket írta: “Az egyén, csupán a történelem hullámainak habja.” Ezzel ellentétben, Nelson Mandela, az első fekete elnök Dél-Afrikában, 1994-ben a következőt mondta első nyilvános beszédében: “Legnagyobb félelmünk nem az, hogy alkalmatlanok vagyunk a feladta elvégzésére; legnagyobb félelmünk az, hogy hatalmunk beláthatatlan.”

Végső soron, ennek a két egymással szembeszegülő, mégis mélyen emberi eszmének ás mindkét kurrens színházi trend a gyökeréhez.