Hírlevél

 

 

Támogatóink:



Partnereink:


 


 


 

 

2007. december 3. 19:00
Örkény István Színház (Budapest, V., Madách tér 6.)


"A viccnek is van végül is határa!" 

 

Sajtó

A drámaíró ufó az írók között - Szemere Katalin interjúja Tasnádi Istvánnal (kultura.hu)

Tasnádi István: FINITO
(MAGYAR ZOMBI)
verses komédia
A szerző szívesen kijelenti, hogy az alapötletet Nyikolaj Erdmantól lopta.


Szereplők: Csuja Imre, Für Anikó, Pogány Judit, Lengyel Ferenc m.v., Végvári Tamás, Bíró Kriszta, Széles László, Egyed Attila m.v., Debreczeny Csaba, Kerekes Viktória, Máthé Zsolt, Mácsai Pál
Énekesek: Bucsi Annamária m.v., Gál Gabi m.v.
Zenészek: Gáspár Álmos m.v., Horváth Károly m.v., Hegedűs Máté m.v., Salamon Beáta m.v.

Díszlet: Bagossy Levente
Jelmez: Izsák Lili
Világítás: Bányai Tamás
Zene: Horváth Károly
Koreográfus: Magyar Éva
Szakértő: Pintér Tibor
Dramaturg: Gáspár Ildikó
Súgó: Jánoska Zsuzsa
Ügyelő: Berta Tamás
Asszisztens: Érdi Ariadne
Rendező: Mácsai Pál

Bemutató: 2007. január 6.
Játékidő: 3 óra, egy szünettel
Angol felirattal.

A 44 éves, nős, gyermektelen, nagyábrándi lakos, Blondin Gáspár, egykori húsüzemi dolgozó élete senkit sem érdekel, halála viszont kapóra jönne sok mindenkinek. Gáspár tehát eladja halálát. Többször is. Röviden így foglalható össze Tasnádi István darabjának története, mely az Örkény Színházban barokk színházi keretbe helyezett zenés-táncos zeitstück lett. Mácsai Pál rendezésében a kerti pottyantós budi és a fiatal operaénekesek egyaránt helyet kapnak a színpadon: különféle stílusrétegek rakódnak ötletesen egymásra, követve a szöveget, melynek friss, mai a mondanivalója, mégis rímes Alexandrinusokban íródott. A darab és a rendezés az utóbbi évek egyik legsikeresebb művészi teljesítménye: megnyerték a POSZT fődíját, és a színikritikusok az évad legjobb darabjának is a FINITO-t választották.

"Tasnádi kapitalizálta és mediatizálta Erdman komédiáját. Eszmék, ideológiák helyett itt a pénz és a média az úr. Olyan fogalmakkal, mint ORTT, interaktív, nézőszám, büdzsé, bank, intervenció, forgalmi adó, jelzáloghitel, ruhapénz, tőkeinjekció, számla, katasztrofális gyorssegélyalap stb. Az abszurdot, a farce-ot, a szatírát, a bohózatot, a tragikomédiát és a középkori moralitást ötvözte e halálközeli darabban, sajátos neurotikus groteszket, fekete komédiát alkotva."
(Marik Noémi, Criticai Lapok, 2007. május)


"Nyikolaj Robertovics Erdman Az öngyilkos című darabja ötven éven keresztül nem került színpadra saját hazájában, nyilván, mert a rendszer magára ismert, mert a valóság – tehát az idő – egyértelműen azonosítható volt a drámában. Társadalmi szatírában, bohózatban, komédiákban, azokban a színpadi műfajokban, ahol e kettőnek, a valóságnak és az időnek nagyobb a szerepe, vagyis jobban kitapintható, mint a tragédiákban (ahol az idő állandó vagy körkörös), szinte kötelező megteremteni, újrateremteni a közös, jelen időt, amelyben magunkra ismerhetünk. Hogy aztán ez milyen módon – darabok újrafordításával, átírásával vagy magával a rendezéssel – jön létre, az már színházi hagyomány, ízlés, tehetség kérdése. A kortárs színpadi szöveg – mindegy, hogy új magyar darab, új fordítás, adaptáció, átírás, újraírás vagy bármilyen „sokfejű", sokszerzőjű szöveg – ennek a közös időnek az örömével ajándékoz meg; szerző, színház és néző ilyenkor együtt lélegezhet a nyelv és a valóság közös idejében."
(Tompa Andrea, Színház, 2007. április)

További információk: www.orkenyszinhaz.hu