Hírlevél

 

 

Támogatóink:



Partnereink:


 


 


 

 

2007. november 25. 18:00
Stúdió K Színház (Budapest, XI., Ráday u. 32.)

 

Izraeli est - Felolvasó est kortárs izraeli darabokból


Válogatók és az est házigazdái:

Lakos Anna (dramaturg, Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet munkatársa, a Nemzetközi Színházi Intézet Magyar Központjának vezetője)

Forgách András (szabadfoglalkozású próza- és drámaíró)

Közreműködnek: a Stúdió K színészei

Rendező: Fodor Tamás

Partner: The Institute of Israeli Drama

A kortárs izraeli darabok sokfélék, de abban mégis megegyeznek, hogy az ottani társadalmat feszítő kérdéseket dolgoznak fel: például a családon belüli konfliktusokat, a hagyomány és az attól való elszakadás, a feminizmus, a szülő- gyerek viszony, a másság elfogadásának kérdéseit vagy a politikai konfliktusokhoz kialakított viszonyukat. Úgy gondoltuk, hogy ezek a művek hozzásegíthetnek ahhoz, hogy egy másfajta színházi kultúrával ismerkedhessen meg a magyar színház közönsége és szakemberei.

                                        Forgách András: Az izraeli drámaírás a harmadik évezredben

Valami megmozdult az izraeli drámaírás körül az utóbbi években, nagyon sok új tehetség tűnt fel, és az az alapvető tendencia is megállni látszik, hogy mindenképpen az amerikai stand-up comedy stílusát utánzó vígjátékokban próbálják elterelni a nézők figyelmét a mindennapi robbantásokról, az égető és megoldatlan politikai helyzetről. A mai szerzők élesedő szemmel veszik szemügyre saját hazájuk típusait, nem félnek a kényes tárgyaktól, megpróbálnak az ellenfél gondolkodásába is behatolni, a történelmet nem csak az áldozat szerepében vizsgálják, érzékelik a nyelv rohamos átalakulását, nemcsak mímelik a létező és bevált drámai formákat, de felfedezték a német és angol drámaírás értékeit, a mikroszociológiailag is pontos, nyelvileg érzékletes ábrázolásmódot, és sokféle mai típust vonultatnak föl, a női fürdő látogatóitól, az arab falvakban egymást is elárulni kész, sorsuknak kiszolgáltatott palesztínokig, a múltat a jelennel összeegyeztetni nem tudó idősebb generációktól, a fiatalokig.

Az is megfigyelhető, ami szintén a fejlődés jele, hogy gyakran születnek szövegek egy-egy előadás számára, hogy a rendező és a szerző, a rendező és a színész ugyanaz a személy. Ha érződik is még az idegen modelleknek való megfelelés vágya, már harsány hangon jelentkezik az az újfajta szemlélet, amelyik nem kényeztetni és szórakoztatni akar csupán, de igazi kérdésekre igazi válaszokat keres, és nem ideológiák igazolása a célja, hanem jól ismeri a színpad követelményeit.


A bemutatandó darabok:

Savyon Liebrecht: Hát kínaiul beszélek? Fordította: Demény Eszter

Hillel Mittelpunkt: A baleset Fordította: Kelenhegyi Andor

Hana Azulay-Hasfari: Kiengesztelés Fordította: Földes Miklós


Ismertető a darabokról és a szerzőkről


1. Savyon Liebrecht: Hát kínaiul beszélek? (fordította: Demény Eszter)
Liebrecht főként regényíróként ismert Izraelben, ezt művét is regényből írta át színdarabbá. A cselekmény egyetlen helyszínen, de két idősíkban játszódik párhuzamosan. A helyszín egy tel-avivi lakás, mára már lepuszult környéken. A történet egyik szála a jelenben játszódik: Miri a szüleitől örökölt lakást szeretné eladni, ezért ott találkozik az ingatlanközvetítővel, aki maga is a környéken gyerekeskedett. A másik szál a múlt, a 60-as évek közepe, Miri (akkor még Mirele) kislány-kamasz kora. A szüleivel él a lakásban, mindketten lengyelországi holokauszt-túlélők, és gyakori, szinte állandó vendégük, az édesanya húga. Bonyolult, emlékektől terhes szerelmi háromszögben próbálják megtalálni a túlélés, felejtés, emlékezés útját az új országban, kevés sikerrel. Ebben vesz részt a gyerek Mirele és szemléli, időnként befolyásolni próbálja az eseményeket a felnőtt Miri.


A jelenben, és a múltra vetítve erősen megjelenik még egy tipikus izraeli probléma: az askenáz (főként európai zsidók) és a szefárd (spanyol, észak-afrikai, közel-keleti zsidók) ellentéte. Az ingatlanközvetítő Simon iraki származású, aki egész életében csodálattal tekintett askenáz szomszédai tisztaságára, kultúrájára, ami a Mirelébe való viszonzatlan szerelmében csúcsosodott. Cserébe megvetést és közömbösséget kapott válaszul. Külső szemlélőként természetesen nem láthatott bele a nyomasztó emlékek terhe alatt széteső családi viszonyokba, ám amikor végül teljesen szétesik a család, mintegy jó fiúként, ő látja el a beteg, magatehetetlen mamát.



2. Hillel Mittelpunkt: A baleset (fordította: Kelenhegyi Andor)

Hillel Mittelpunkt neve Magyarországon kevéssé ismert. Holott szülőhazájában, Izraelben a ’80-as évek óta rendkívül népszerű író. Jelentőségét mutatja, hogy számos színdarab mellett két film – Bouba (1987), Sahkanim (1995) – is nevéhez kapcsolódik. Kemény, sokszor személyes élményekre támaszkodó, politikai állásfoglalásoktól sem mentes drámái határozott vonalakkal rajzolják meg a mindennapi élet apró, ugyanakkor jelentős konfliktusait.


A Magyarországon bemutatásra kerülő darabja, a Baleset már sikerrel szerepelt Londonban. A környezet, az író talán ismeretlen a magyar közönség számára, de az általa felvetett probléma semmiképpen sem az. A szerző kéményen és őszintén mutatja be, hogyan borítja fel egy mindennapi esemény, egy gázolásos baleset a főszereplők, két házaspár akkurátusan megtervezett életét. A nehézségekkel és saját gyengeségeikkel küzdő szereplők a baleset után kénytelenek feltárulkozni egymás előtt, s lassan-lassan mindenkiről lehull a lepel. Mindenkinek van valami takargatnivalója, amit azonban az okok és okozatok szövevényes kapcsolatrendszere előbb vagy utóbb napvilágra hoz. A komoly hangvételű dráma felveti a kérdést: többet ér-e az igazság mint önző vágyak, a zavartalan, de cél és eredmény nélküli élet.


A szereplők jellemzése:


Ádám: 55 év körüli férfi, egyetemi tanár, filmekről oktat. Viszonya van Tamival, Lior feleségével. Ádám felesége Nira. Látszólag jól megvannak együtt, de Ádámnak több rövid viszonya volt már, amikről Nira tud. Nira felnéz Ádámra, ugyanakkor irigyli is a jó viszony miatt, amit lányukkal fenntart. Ádám öregszik, sokszor nem bízik magában, gyakran lenézi környezetét. Liorral látszólag jó viszonyban van, de Tami miatt ellenségesen kezeli.


Nira: Ádám felesége, 50 év körüli nő, az egyetemi könyvtár hagyatéki részlegének igazgatója. Nem jön ki a lányával, mert úgy érzi, Siri nem engedi közel magához. Nem nagyon szereti Liort és Tamit, csak felületes viszonyt ápol velük. Kisebbségérzete van munkája, férje és annak barátai miatt. Önfejű, kemény nem nagyon hallgat senkire, hideg.
Siri: Ádám és Nira lánya, diák, 20 év körüli. Nagyon önálló, de igényli az apját. Viszonya van Liorral, Ádám és Nira barátjával, miközben van egy élettársa is. Céltudatos, sérülékeny típus. Felnéz Ádámra, de Nirával nincs jó viszonya. Liorba szerelmes, Tamit szereti (talán így akarja kompenzálni, hogy elszereti a férjét).

Lior: Tami férje, tanácsadó egy befektetési irodában. 40 év körüli. Felnéz Ádámra, nem szereti a feleségét, viszonyt folytat Sirivel. Megalkuvó típus, kerüli a konfliktusokat. Nem szereti az életét, menekülni próbál belőle.


Tami: Lior felesége, 35 év körüli, a Védelmi Hivatal kutatási osztályán dolgozik (talán fizikus). Szerelmes Ádámba, akivel a darab folyamán viszonya is van. Erős, önző, agresszív. Bárkin átgázol, hogy a céljait elérje. Nem lehet saját gyereke, ezért mindent elkövet, hogy örökbe fogadhasson egyet. Nagyon fontos neki, hogy anyai szerepét gyakorolhassa. Számító típus. Nem szereti Nirát, sem Liort. Nem tudjuk, hogyan vélekedik Siriről.


3. Hana Azulay-Hasfari: Kiengesztelés (fordította: Földes Miklós)

Négy felnőtt nő: egyikük diák, egy vállalkozó, de van köztük középkorú családanya és egy ultraortodox feleség is nyolc gyerekkel. Testvérek. Évek óta nem találkoztak, és most visszatérnek a szülői házba, hogy megkeressék anyjukat.


A helyszín anyjuk szegényes lakása Izrael száraz, déli részén, Netivotban, ahol a marokkói születésű vallási-szellemi vezető, Baba Szali élt, működött, és akinek sírjához a mai napig zarándokolnak hívei. Temetésén több mint százezren vettek részt. Tudni kell még róla, hogy a Yom Kippuri Háború alatt egy mindkét lábára megbénult katona visszanyerte egészségét, miután vallásos fogadalmak után a rabbinak kezet csókolt. Működése, majd halála nyomán a város és általában a Negev ütemes fejlődésnek indult; Netivot elsősorban az egyszerűbb marokkói bevándorlók kedvelt városa lett.


Itt élt a négy lány anyja is. A kiürítendő lakásban töltik el Yom Kippur (Engesztelés Nap) előestéjét illetve magát a szigorú böjttől kísért, egynapos ünnepet. A szülők (apjuk korábban meghalt) és férjek nélkül megjelent lányok végre maguk közt lehetnek, s élnek is e lehetőséggel; van aki régebbi „számlát rendez”, és van aki egy másik nővérrel összefog, hogy beolvasson egy harmadiknak, leszámolhasson vele. A négy nő különböző, de a maga módján mégis tipikus életútja miatt beszélhetünk rövidített izraeli kukucska-show-ról is; olyan viszonyrendszer színpadra viteléről, amely általában modellezi az ország nőtársadalmát.

Különös hangulatot kölcsönöz a darabnak az engesztelés napi háttér is. A szeptember közepe táján megtartott ünnep egésznapos zsinagógai imával is telik, amelynek hangjai beszűrődnek a darabba. Ilyenkor Izraelben – de főleg a déli Negevben – még tikkasztó meleg van. A nők immár húsz éve magukban hordozott sérelmei ezért is jó időzítéssel törnek a felszínre.

Az ultraortodox Evlin jelenléte is érdekes. Ő az, aki magára vette a négy testvér közül a leginkább konzervatív, férjét kiszolgáló nőszerepet, és értelemszerűen az ünnepi böjtöt is ő tartja be, túl az ésszerűségen, de még a rabbik rendelkezésein is. Ugyanakkor az egész darabon át feszegetett emberi elfogadás, megértés szempontjából kérdés, hogy a formailag, de komolyan végigvitt össztársadalmi ünnep elvezet-e a sérelmek túlhaladásához.

A darab erénye még, hogy nem látványos módszerekkel szeretne hatást elérni. A darab által felvetett problémák rengeteg családban ott rejtőznek, de a színfalak mögött. A darab erőssége éppen őszintesége és valószerűsége.

A fentieken túl szó esik még a nők egészségéről, szépségéről a család boldogulásával szemben, illetve: vajon élhet-e egy nő teljesen függetlenül, család és férfi nélkül. Találkozunk benne mentális zavarral, és valóságos családi szolidaritással, emberséggel is.

A négy testvér hazaérkezik, és próbálják kinyomozni, hová tűnhetett el anyjuk. Az időközben hivatalosan lemondott lakásáról. A négy lány közül csak a legfiatalabb, Amíra élt vele. Az események jópár részét – médiaszakos lévén – filmezi is. Ezek a képek láthatók a színpad fölötti kivetítőn. Az anya eltűnését megelőző napokról viszonylag sokat tud, de ezt – egészen a darab végéig – nem akarja és nincs lehetősége feltárni sem előttünk, sem a nővérek előtt. Ennek oka az estével bejövő ünnep, amely egy napig megbénítja a kutatást, hisz nem használhatók elektromos készülék. Teendőivel háttérbe is szorul az eredeti cél, és mi is elfelejtkezünk a még mindig távol lévő anyáról. Ezt csak a mű legvégén, épp a cselekménynek keretet adó szereplő és élettelen lakótársa: Amíra és videókamerája oldja föl. A lány mellesleg már hónapok óta sikertelenül próbálja megszülni vizsgafilmjét, melynek forgatókönyve az események után önmagától elkészül.

A lakást az ünnep után át kell adni. Ezért dobozolják mindannyian szüleik ruháit és lány-, gyermekkoruk tárgyait, ami szembesíti őket az elmúlt évekkel.

Az ünnep izgalma még Evlin cukorbetegsége, amely a böjt és a nő sokadik terhessége alatt ijesztővé válik, Fanni, az üzletasszony megérteti velünk lánykora kicsapongásainak miértjét, és mindjobban belelátunk Malka, az elhízott, legidősebb nővér házasságába, amelynek válsága az ünnep kimenetelével szintén föloldódni látszik.


A cselekmény Netivotban, egy déli, száraz kisvárosban játszódik, abban a házban, amelyben a négy testvér felnőtt. 48 órát fed le: a Yom Kippurt (Engesztelés Napja) megelőző napot, illetve magát Yom Kippurt, amelyen Izraelben szinte mindenki böjtöl.