Hírlevél

 

 

Támogatóink:



Partnereink:


 


 


 

 

 

 

 

 

 

Gimesi Dóra: Az időnk rövid története

Vaskakas Bábszínház - ESZME

 

2016. december 4., vasárnap, 11 óra

Trafó- Kortárs Művészetek Háza- Trafó Klub

70 perc, szünet nélkül

magyar nyelven, angol felirattal

Jegyvásárlás>>

Fotó: Éder Vera

Galéria>>

Alkotók

Andruskó Marcella

Pallai Mara

Szolár Tibor

Teszárek Csaba

 

Zene: Teszárek Csaba

Írta: Gimesi Dóra

Rendezőasszisztens: Rigó Anna

Tervező, rendező: Hoffer Károly

Közreműködik: Fodor Tamás, Pethő Gergő, Wagner-Puskás Péter

 

Az előadást 13 éves kortól ajánljuk.

 

Bemutató: 2016. február 12.

 

 

KIK? A fiatal bábgeneráció tagjai úgy tartják: „a báb nem korosztály, hanem műfaj”. Hoffer Károly rendező és színészei bábok segítségével cáfolnak rá arra, hogy a bábelőadás nem egyenlő a gyerekelőadással.

MIT? Négy fiatal színész, négy aggastyánkorú báb, egy kutya, egy halott, egy küldetés. A színpadon hosszú az út Budapesttől Velencéig, a jövőtől a múltig, a múlttól a jövőig. Fiatal színészek jelenléte és az elbeszélt történet teremti az előadás magját képező időskori paradoxont: a lélek még szárnyalna, az agy, a képzelet, a szellem még úgy működik, mint régen, de az öregedő test folyamatosan emlékezteti az embert az élet végére. Az öreg bábok és a fiatal mozgatók kapcsolata olyan bábszínházi formát teremt meg, amelyben az elmúlás fájdalma és az öregkori küzdelmekben rejlő bizarr humor egyaránt megjelenik.

MIÉRT? A történet a múltból, úgymond a sorsból indul, de nagyon is a jelenben játszódik. Egy közös barát, hajdani szerető, férj végakaratát szeretné teljesíteni négy öreg ember: Velencében szórnák a tengerbe az elhunyt hamvait. A hamvakat persze előbb meg kell szerezni, és ez a belső indíttatású parancs még egyszer (talán utoljára) felpörgeti a két férfit és két nőt, akik előbb egymással vitatkozva-veszekedve, majd páronként egyetértésben teljesítik a küldetést. Úgy, ahogy... Az olykor krimibe illő kalandok váratlan fordulatot vesznek: hol a mindig eleven női rivalizálás, hol a férfi kényelmesség, hol a parázsló vonzalom, hol az ihletet adó találékonyság hajtja a szereplőket előre, Velence és voltaképpen az élet vége felé. Ám a közös kalandok során feloldódik, eltűnik a magány, a dologtalanság, a céltalanság, vagyis az öregség az életből. Az előadás a négy öregember-báb és négy fiatal színész varázslatos együttélése, együttjátszása. Csupa báj, gyöngédség és szeretet.

Vö.: Csáki Judit: Ők nyolcan: http://www.revizoronline.com/hu/cikk/5997/gimesi-dora-az-idonk-rovid-tortenete-vaskakas-eszme/ 

Tarján Tamás: Velencejáték: http://szinhaz.net/2016/02/17/tarjan-tamas-velencejatek/ 

Szabó Zsuzsa: Emlékezz a halálra, de ne felejts el élni: http://7ora7.hu/2016/02/18/emlekezz_a_halalra_de_ne_felejts_el_elni