Hírlevél

 

 

Támogatóink:



Partnereink:


 


 


 

 

 

 

 

 

 

Urbán András: Magyar

A temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház és a szabadkai Kosztolányi Dezső Színház koprodukciója

2016. december 10., péntek, 19 óra

Ódry Színpad

70 perc, szünet nélkül

magyar nyelven

Jegyvásárlás>>

Fotó: Szerda Zsófia

Galéria>>

Alkotók

Borbély B. Emília m.v.
Csata Zsolt m.v.
Éder Enikő m.v.
Lőrincz Rita m.v.
Simó Emese m.v.
Czumbil Orsolya m.v.
Kiss Anikó
Kucsov Boris
Mikes Imre Elek
Nagyabonyi Emese
 

Ügyelő: Molnos András
Dramaturg: Góli Kornélia
Pszichodrámás szakmunkatárs: Boris Telečki
Maszkok: Daniela Mamužić
Jelmeztervező: Marina Sremac
Zeneszerző: Irena Popović
Koreográfus: Kiss Anikó
Rendező: Urbán András

Bemutató: 2016. május 25.

 

 

KIK? A kisebbségi ember sem ide, sem oda nem tartozik. Nincs saját hazája. De van saját, ám nehezen körülírható önazonossága arról, hogy ő más. Ki a magyar? Mi a MagyarUrbán András előadása a magyar kisebbségek problémáit, kényes, de annál jelentősebb kérdéseit feszegeti, és a lehetséges felelősségeket méri fel.

MIT? A nemzeti identitás mint alapvető identitás kapcsán, bárhogy is próbáljuk azt mélyebb, másféle jellemzőkkel körülírni vagy megfogalmazni, végül is arra jutunk, hogy nyelvi identitásként határozzuk meg. Szinte ez az egyetlen konkrétum. A kisebbségben élő embereket meghatározza a saját kisebbségi, illetve a többségi közösség, és nem utolsósorban az úgynevezett anyaország közössége. Ők nem lehetnek mások, hiszen minden irányból folyamatosan és fokozottan terhelik azzal, amik. A megkülönböztetés miatt és kötelességtudatból minduntalan szembesülni kényszerülnek a számukra kirendelt azonossággal mind a többségi nemzet részéről, mind pedig a saját kisebbségi közösség részéről. A kisebbségi nem lehet más. És emiatt a paradoxon miatt lesz mégis más. Ő valójában a másság metaforája. Sem ide, sem oda nem tartozik. Nincs saját hazája. De van saját, ám nehezen körülírható önazonossága arról, hogy ő más. Ugyanakkor egyszerre szemléli kisebbrendűségi és felsőbbrendűségi komplexusán keresztül a világot. Alárendelt, és mégis felülről néz. Azt akarja, hogy elfogadják, és azt, hogy más lehessen. Úgy is, mint ahogyan nemzeti identitásában lett más, és úgy is, mint azok, aki megengedhetik maguknak a másság luxusát.

MIÉRT? Tulajdonképpen már sokadszorra mondjuk el, hogy miben vagyunk mások, hogy miben hasonlítunk, és már-már blaszfémikusan toljuk elétek azt, amit igaznak gondolunk rólatok és magunkról – fogalmaznak az alkotók. A sztereotípiák, a nagy igazságok, a kritikák, a politikai illetve társadalmi felelősség hiánya, kudarca vagy győzelme most és itt nem több, mint inspiráció, nem fontosabb annál a mondanivalónál, ami megtagadja a beszélt, a nemzeti értelemben behatárolt nyelvet. Ha ezt magyarul nem értik, értik majd másként. Magyarul különben is csak a magyarok értenek. “Nem érdekel, mi az, ami közös bennünk, vagy mi az, ami megkülönböztet”. A nyelv végül is nem a nemzeti tartalmak közlésére rendeltetett, sokkal inkább egyetemes tartalmak megszólaltatására, az egyetemes emberi kifejezésére. Erről szól az előadás. Egy emberi nyelvről. Egy emberi, színházi nyelvről. Ez a színházi történés a nyelv előtti és utáni állapotban létezik, és ez a nyelv esztétikumként, költészetként igaz. Nem akar szavakkal mesélni, sem elmesélhető lenni. A beszélt nyelvet megtagadja, szembeszáll vele.

Vö.: Csáki Judit: Ne tiszteld!http://168ora.hu/ne-tiszteld/

Székely Örs: Az erőszak új ruhája: http://www.revizoronline.com/hu/cikk/6122/urban-andras-magyar-a-temesvari-csiky-gergely-allami-magyar-szinhaz-es-a-szabadkai-kosztolanyi-dezso-szinhaz-koprodukcioja;-teszt-2016/

Sisso: Sehol se nagyon jó – Urbán András színházcsinálóhttp://magyarnarancs.hu/film2/sehol_se_nagyon_jo_-_urban_andras_szinhazcsinalo-68708